Az Ákos nemzetséghez tartozó település a 14. században a Károly Róbert ellen lázadó család kezéből Debreceni Dózsa tulajdonába került. Csak 1415-től nevezik Monostorpályinak, addig többnyire Pályi néven szerepel. Később birtokolják a Bornemisszák és a Báthoryak is. Híres dohánytermesztő falu, bár földje nagyrészt szikes, homokos.

A falu természeti látványosságai közül kiemelkedő a természeti örökség részeként nyilvántartott hat hektáros feketefenyves erdő.

Legjellemzőbb műemléki jellegű épülete az 1826-ban épült három építményből álló, több emeletes gabonatároló, az un. „tubus” magtár. 1992-ben az önkormányzat megvásárolta és az országos Műemléki Hivatallal közösen felújította. A terményszárító mellett megtekinthető a 18. századi református templom, amely fakazettás mennyezetével ritka építészeti különlegességnek számít.

A község Tájháza, egy régi lakóház, mint régi építészeti emlék szintén védett. Az épületben a falusi életet bemutató használati tárgyak tekinthetők meg.

Ugyancsak műemlék a római katolikus imaház és harangláb, a református imaház és paplak és az egykori Paksi- kúria.

A Rákóczi- szabadságharcra emlékeztet a község északi részén húzódó Rákóczi-árok.

A település megközelíthető a 4-es számú úton haladva Debrecenig, onnan tovább a 47-es úton Pocsaj irányába. Vasúton a Debrecen- Létavértes vonalon.

Web: www.monostorpalyi.hu